A brazil futball atyjának tartott Charles Miller Sao Pauloban született egy skót-brazil pár gyermekeként. Úttörő munkáját követő években olasz bevándorlóknak volt köszönhető, hogy a játék már nem csak a kluboknál volt ismert, hanem elterjedt az egész országban. Minden bizonnyal senki nem tudta közülük, hogy a jövő egyik futball nagyhatalmát alapozzák meg, amely ráadásul a világbajnokságok során nem egyszer borsot is tör majd az olaszok orra alá.
"Thomas Mazzoni, a brilliáns újságíró, aki számtalan cikket írt a brazil futball fejlődéséről, azt mondta: a sport elitista a kezdeti időkben, és társadalmi eseménynek tekinthető." - így indított Fernando Galuppo, történész és zsurnaliszta, aki a brazil klubok olasz eredetéről több könyvet is írt. "Olyan volt, mintha moziba vagy színházba ment volna az ember. Mindenki a legjobb szórakozást kereste, akkoriban nem azonosultak a klubokkal. Csak szórakozásról volt szó."
Sao Pauloban a sportág népszerűsége akkor kezdett növekedni, amikor a város nagyobb gyárainak munkásai elkezdték megalapítani saját klubjaikat. Nem voltak saját pályák, az új kluboknak gyakran rögtönzött grundokon kellett játszaniuk. Az olasz bevándorlóknak ekkor nagyon fontos szerepük volt, ők kezdetben kávéültetvényeken dolgoztak Brazília belső területein, mielőtt tömegesen a városokban telepedtek meg.
1914-ben alakult a Palestra Italia, amely az olasz közösséghez, vagy ahogy akkor hívták őket, az oriundihoz legközelebb álló klub volt. Az első 16 év során az összes rendezvényük olasz nyelvű volt. 1920-ban a klub megvásárolta az Estadio Palestra Italiát (másnéven Parque Antarctica), amelyet az évek során egyre nagyobbá alakítottak. Ahogy a trófeák száma gyarapodott, úgy nőtt a klub népszerűsége is, habár már új név alatt. A névváltoztatás a második világháború idejére tehető, amikor is egy kormányrendelet megtiltott minden olyan névhasználatot, ami a tangelyhatalmakhoz (Németország, Olaszország, Japán) bármilyen módon köthető. Innentől kezdve a klub új neve Palmeiras lett, a korábbi név első néhány betűjét megtartva.
Hasonló okok miatt lett a Belo Horizonte székhelyű, 1921-ben alapított Societa Sportiva Palestra Italia új neve Cruzeiro, amit a déli égbolton látható Déli Kereszt csillagkép után adtak, és ami szerepel is Brazília illetve több dél-amerikai ország zászlóján.
Egy másik olasz gyökerű, sao pauloi klub volt a Clube Atletico Juventus. Ők ugyan évtizedeken keresztül versenyképesek voltak, de eredményességben mégis elmaradtak a két Palestra-tól. Nem tudták tartani a lépést a brazil elittel, ugyanakkor erős közösségi kapcsolatokkal rendelkeztek, és sikerült megtartaniuk a nevüket. Az ő történetük Conde Rodolfo Crespi Olaszországi utazására vezethető vissza, aki időt tudott szakítani arra, hogy egy torinoi derbit megnézzen. Visszatérve Brazíliába azt javasolta, hogy az általa alapított gyári csapat neve legyen Juventus a 'La Vecchia Signora' tiszteletére. Kezdetben a mezük hasonló volt a torinoi csapatéhoz, de ez problémát jelentett, ugyanis több klubnak is hasonló színű meze volt, például a Corinthiansnak és a Santosnak. A klub váltott, az új színek a sötét bíbor és a fehér lett.
Bár a Juventusból soha nem lett uralkodó klub Brazíliában, saját stadionjuk volt, a Rua Javari. Mindössze 5000 fős létesítmény volt, de jóval többen szerették volna élőben látni Pelét, aki karrierje legfineszesebb gólját szerezte 1959. augusztus 2-án, amikor a Santos 4-0-ás győzelmet aratott a Juventus felett. Egy könyv szerint: "Sokan mondták azt, hogy látták Pelé gólját, ami a Javarit a Maracana magasságaiba emelte."
Az 1950-es években gyakori eset volt Brazíliában, hogy a meccseket telt ház előtt játszották. A sportág ekkor már nagy népszerűségnek örvendett az országban, főleg hogy olyan sikereknek örülhettek, mint például a brazil válogatott 1958-as VB-sikere Svédországban. A brazilok első gólját azon a tornán egy bizonyos Jose Joao Altafini szerezte (Mazzola becenévvel) Ausztria ellen. Habár szerzett egy második gólt is azon a meccsen, hamarosan elveszítette szerepét a kezdőcsapatban. Amikor négy évvel később újra ott lehetett a világbajnokságon, azt már az olasz válogatott mezében tette. A Palmeirasban kezdte karrierjét, majd az 1958-as VB után a Milanhoz szerződött és ott is maradt 1965-ig. Utána a Napoli és a Juventus játékosa is volt az olasz futball egyik legendája.
"Nagyon egyszerű volt a képlet. Brazília nem hívott be olyan játékosokat, akik külföldön játszottak. 23-24 évesen tönkretett volna, ha kihagyok egy VB-t. Nem én hagytam el Brazíliát, ő dobott el engem." - Jelentek meg később Mazzola szavai egy újságban.
Mazzola nem az első brazil volt, aki az olasz válogatottban játszott. Miután az ország felkerült a jó futball térképére, Olaszországnak jövedelmező volt, hogy befogadta a tehetséges bevándorlókat az Óceán túloldaláról. Az első a jobbszélső Anfilogino Guarisi volt (röviden Filó), aki tagja volt az 1934-ben VB-t nyert olasz csapatnak, és játszott is az első meccsen, az USA ellni 7-1-es győzelemkor. Guarisi a Portuguesa-ban kezdte pályafutását, majd a Paulistano és a Corinthians voltak a csapatai Brazíliában. Innen került a Laziohoz 1931-ben, ahol 1937-ig játszott. Az olasz fővárosban Filó nem kevesebb, mint négy egykori Corinthians játékossal játszott együtt, talán nem csoda, hogy a csapat beceneve Brazilazio lett.
Az 1931-32-es szezonben a Lazioban egy egész csapatnyi brazil játszott, legtöbbjük a két Palestra-tól érkezett. Az edző egy korábbi Corinthians játékos, Amilcar Barbuy volt, aki csatárként is részt vállalt a meccseken. Az idény nem sikerült jóra, a kiesés ellen küzdött a Lazio. Néhány játékos haza is tért Brazíliába, de nem a Fantoni klán öt tagja, akik mindannyian bálványok voltak a Societa Sportiva Palestra Italia-nál. Nininho volt a leghíresebb közöttük, akit be is hívtak az olasz válogatott edzéseire, de végül az 1934-es VB-n nem játszhatott.
A sztori napjainkban, mintegy 80 évvel később is folytatódik. Thiago Motta Sao Pauloban született, a Clube Atletico Juventus felfedezettje, és reménykedik abban, hogy az olasz válogatott színeiben ott lehet az idei Konföderációs Kupán. Brazília és Olaszország a csoportmeccsek során fog találkozni Salvadorban, június 22-én. Kihagyhatatlan alkalom lesz a brazíliai olasz különítménynek, hogy megünnepelje a kölcsönös előnyeit a két nagy futball kultúra szoros kapcsolatának.
(fifa.com)
