Anders Svensson, az Elfsborg középpályása, egykori Southampton sztár, közel van ahhoz, hogy megdöntse a svéd válogatottsági rekordot, amit jelenleg Thomas Ravelli tart 143 fellépéssel. A játékos a FIFA.com-nak adott interjújában beszél a VB-selejtezőről, kedvenc VB emlékeiről, jövőjéről, és természetesen a hihetetlen rekordról.
- Anders, tavaly a második bajnoki címedet nyerted az Elfsborggal. Hogy alakul az idei szezon?
- A sérülések problémát okoztak, ezért néhány új játékost ki kellett próbálnunk, és kicsit változtatnunk kellett a pozíciókon. Még középhátvédként is játszottam néhány alkalommal, és ugyan jól ment, de nem ez álmaim szerepköre. Még veretlenek vagyunk, hat forduló után, és remélhetőleg egyre jobbak és jobbak leszünk. Úgy gondolom, erősebb csapatunk van, és ha a kulcsjátékosaink fittek lesznek, jól fogunk teljesíteni. BL selejtezőt is játszunk majd a nyáron, úgyhogy remélhetőleg jó éve lesz ez a klubnak.
- Hat különböző klub, hat bajnoki cím hat év alatt Svédországban. Mi ennek az oka?
- A válasz összetett. A probléma a mienkhez hasonló bajnokságok esetén az, hogy ha egy csapatnak jól megy, akkor jönnek a külföldi klubok, és viszik a legjobb játékosokat. Mindig különbözik a bajnokcsapat és a BL-ben selejtezőt játszó csapat. Néhány csapat a kezdője felét is elveszítette, így pedig nehéz sikeresnek maradni. A svéd ligában nem két vagy három csapat dominál örökké.
- Már nyolc éve hogy visszatértél Svédországba. 29 éves voltál, és Angliából mentél haza. Sajnálod hogy nem maradtál még egy kicsit a Premiere League-ben?
- Nem igazán. Voltak idők, amikor úgy gondoltam, hogy visszamegyek Angliába, de nem ott voltak a jobb lehetőségek. Annak idején elfáradtam, és hiányzott az otthonom. Nem élveztem az utolsó évemet Angliában, és úgy éreztem, az a legjobb ha hazatérek. A Premiere League egy különleges bajnokság, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, jó lenne visszatérni.
- Boldog vagy mostanában a nemzeti csapattal?
- Jól érzem magam, de a formánk eléggé ingadozó. Az EB selejtezőkön jók voltunk, aztán maga az EB már kiábrándítóra sikerült. Kiesni két meccs után, nem ez volt az elvárásunk a tornával kapcsolatban. A brazíliai VB selejtezőjében jó helyen állunk. Úgy gondolom a többség Németországot várja csoportelsőnek, nekünk a második helyre kellene érkeznünk. Az írekkel való hazai döntetlen visszaesést jelentett, még örülhettünk is az egy pontnak, mert az írek jobbak voltak. Ez aggasztó, ugyanis ők az egyik rivális a második helyért folyó harcban.
- A második hely a cél? Feladtátok a németek üldözését?
- Amikor ikszeltünk Németországban, úgy gondoltam, jó esélyünk van velük szemben. Mindig jó mérlegünk volt hazai pályán a nagy csapatok ellen, úgyhogy jónak tűnt az az eredmény. De ők azóta nagyon jók, nem gondolom hogy sok pontot fognak veszíteni.
- Biztos vagyok benne, hogy az a 4-4 sokáig emlékezetes marad.
- Hihetetlen meccs volt. Egy óra alatt tönkrevertek minket, örülhettünk, hogy csak 4-0-ra vezetnek. De aztán szereztünk két gyors gólt, és hirtelen idegesek lettek. Mi feltöltődtünk energiával, és felismertük, hogy nem vagyunk lehetetlen helyzetben. Megszereztük a harmadik gólunkat, ők pedig pánikba estek. Észrevettük ezt, és ebből is energiát merítettünk. Csodálatos feltámadás volt.
- Eddig két VB-n vettél részt, mindkét esetben a 16 közé jutottatok, 2002-ben és 2006-ban. Melyik volt a kedvenced a kettő közül?
- A 2002-es. Akkor többet játszottam, jobb csapatunk is volt, jobban is játszottunk. Aranygóllal estünk ki Szenegál ellen, de egy olyan csoportot megnyerni, ahol Argentína, Anglia és Nigéria volt rajtunk kívül, önmagában is nagy siker volt. Még mindig úgy gondolom, hogy tovább mehettünk volna akkor, hiszen meg volt az esélyünk Szenegál ellen, és Törökország lehetett volna a következő ellenfelünk. Harmadik helyen végeztek, és jó csapatuk volt, de találkoztunk velük a selejtezők során, és nagyon jók voltunk ellenük. Nem feküdt nekik a mi stílusunk, ezért úgy gondolom legyőzhettük volna őket.
- Van kedvenc pillanatod arról a VB-ről? Esetleg a szabadrúgás gól az argentínok ellen?
- Pontosan. Nagy meccs volt, és tudtuk, hogy legalább egy döntetlenre szükségünk van a továbblépéshez. Ha egy ilyen gólt szerzel egy VB-n, arra örökké emlékszel.
- Mennyi időt jósolsz még magadnak a válogatottban? Thomas Ravelli rekordjának megdöntése a cél?
- Abszolút. Csak négy meccsre vagyok tőle, és nagyon remélem hogy elérem azt a mérkőzésszámot. Főleg most, hogy ilyen közel vagyok hozzá. Nem érzem úgy, hogy vége a történetnek. Amíg jól érzem magam, és képes vagyok teljesíteni, addig folytatom. Fizikálisan jobban érzem magam, mint 20-as éveim elején. Jobban tudom, mit kell ennem, hogy kell edzenem, a testemnek mire van szüksége ahhoz, hogy a legjobb kondícióban legyek.
- Beszéltél valaha is Ravellivel erről a rekordról?
- A múlt év végén volt egy barátságos meccsünk, és akkor kicsit beszélgettünk róla. Azt mondta, szeretné hogy megdöntsem, de nem hiszek neki. Meglepődhetett, hogy valaki ilyen közel kerül a rekordjához, ugyanis mindenki nagyon messze volt tőle. Még én is meglepődtem hogy eljutottam idáig. Megdönthetetlen rekordnak tűnt, főleg mezőnyjátékosoknak. De még nincs megdöntve, néhány meccset még játszanom kell, úgy érzem még meg van a helyem a csapatban. Elfogadom, ha nem játszom minden meccsen, de voltak nagyon jó meccseim a válogatottban, és a kapitány tudja mit várhat tőlem. Ha szüksége van valakire, aki megtartja a labdát, még mindig jól meg tudom oldani ezt a feladatot.
- Mi lesz utána? Edzősködni fogsz?
- Gondolkodtam már ezen, nem tudom hogy szeretnék-e manager lenni a svéd ligában az itteni mentalitás miatt. Angliai tapasztalattal úgy gondolom, ott inkább csinálnék ilyesmit. Viszont azt hiszem a feleségem elhagyna, ha edző lennék, úgyhogy talán valami másba fogok majd kezdeni.
(fifa.com)
